Fourth:

- Na jó! Azonnal tudni akarom ki ez a csávó és ne köntörfalazz! – már vagy 10 perce itt van, de én egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni mert pont 10 perce keltem fel.
- Ivett ne zaklass már. Csak egy fiú. És álmos vagyok.
- Persze csak egy fiú… Azért hívta fel 5 barátomat, hogy adják meg a címed, utána nem maradt más reménye és engem hívott fel, majd könyörgött nekem!! Vágod könyörgött!!! Hogy ugyan adjam már oda a címed. És simán állta ahogy minden izének lehordom.
- És te aztán nem kevés „izének” letudod hordani az embert. – bólogattam megértően.
- Ugye? – nevetett fel.  – Na mindegy. Azért szólok, hogy nem valami nagy alfahím, mert el aludt a látványomtól... Azért ez kicsit sért. Valljuk be egy kicsit csinosabb vagyok mint te. 
- Hát persze. – mosolyodtam el. Mindig ezt mondja. Olyan kedves barátnőm van!
- Na jó. Induljunk, mert megint elkésünk abból a hülye iskolából. Amúgy a pasid hova is jár?
- Nem a pasim, és nem tudom.
- Lefeküdtél vele tegnap mi? Azért volt annak olyan sürgős, mert le akart fektetni. – felnevettem.
- Tudod AZON kívül is léteznek más dolgok a világon. Tudtad?
- Nem. – játszotta a hitetlent, majd nevetve indultunk kifele. A suliba ugye 10 perc alatt értünk be. Pont becsöngőre huppantunk le. Ma nem lett volna jó késni, mert a rettegett tanár kezdi a napot.
- Akkor röpdolgozat! Mia pedig felel. – kezdte a töri tanár. Mindig így megy. Akit éppen kinéz magának, akkor felel. Már ez a 3. alkalom. Múltkor egy srác egy egész hónapot végig felelgetett. Nem tehettem mást kimentem megint. Elkezdtem beszélni a triumvirátusról. Nos eléggé lenyűgözhettem, mert nem kérdezett semmit, és 5-öst is kaptam. A dolgozat írók addig szépen kitudtak mindent puskázni.
- Tollakat le. Papírokat előreadni. – mondta a tanár miután lehuppantam. Ránéztem Ivettre aki kétségbeesetten nézett vissza rám. Nem tudta kipuskázni. Mindig ez van. Nem tudtam már neki segíteni, így óra után ott sírt.
- Megfogok bukni. – szipogta.
- Dehogy fogsz. Ez csak egy egyes. – vigasztaltam.
- Ez már az 5. és azon kívül már csak két kettesem van. – nem csoda, hogy ennyi jegyünk van, amikor minden órán dogát írunk. És még csak éveleje van.
- De még kifogod javítani. Tudom, hogy képes vagy rá. – mosolyogtam rá biztatóan.
- Remélem Mia. – hagyta abba a sírást. Ez után több említésre méltó a suliban nem történt. Viszont otthon….
- Szia kicsim, megjöttem. – hallottam meg apa hangját délután 4-kor. Kedvetlenül elindultam lefele a lépcsőn.
- Szia apa. Milyen volt az út? – erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nagyszerű. Hoztam neked egy telefont! – mondta és elővette a táskájából.
- Már megint egy ajándékkal akarod elfeledtetni velem, hogy le sem szarsz? – szaladt ki a számon.
- Mégis ezt hogy képzeled? Azonnal menj fel a szobádba, szobafogság! – emelte fel a hangját. Azt hiszem, most felmérgeltem. De megérdemli.
- És ki fog felügyelni rá, hogy ott maradjak? Mert gondolom csak ezt dobtad be, és egyből mész is tovább.
- Mégis mit képzelsz magadról, hogy ilyeneket mondasz! Olyan hisztérika vagy mint anyád!
- Helyben vagyunk. Azt szeretnéd, hogy én is elmenjek? Anyát is te üldözted el.
- Anyád lelépett az új pasijával, mert nem érdekelted, drágám. Nehogy már még ezért is én legyek a hibás, és azonnal takarodj felfele amíg szépen mondom! – üvöltött rám, én pedig ezek hallatán sírva rohantam fel a szobámba. A házimat már rég megírtam, mert nem volt sok, ezért most végre kibőghettem magam. Nincs senkim. Anyám elhagyott minket amikor még 2 éves voltam. 10 éves koromig összesen 32 babysitter vigyázott rám. Senki sem bírta hallgatni az állandó bömbölésem. Apa amíg anya el nem hagyta, szerető családapa volt. De utána… Állandóan utazgatott és mindig más csajjal jött haza. Akik egyre fiatalabbak voltak. És nem egyszer rájuk nyitottam, miközben éppen nagyon el voltak egymással foglalva. Pár nő azt is mondta, hogy ha apám elveszi elküld valami bentlakásos iskolába. Ezért állandóan rettegtem. Bár lehet jobb lett volna. 10 éves korom után egyedül voltam. Én főztem, takarítottam meg minden, miközben az apám szórakozott valahol. Havonta egyszer látogat meg, akkor is megdob valamivel, amivel azt hiszi kompenzálja, a távollétét és minden héten nem kevés pénzt tesz a számlámra. De nekem egyáltalán nem erre van szükségem. Azt szeretném, ha valaki törődne velem. Nincs se egy rokonom, se egy barátom, senki akinek én fontos lennék. Ivett is nagyszerű barátnő mondhatom. Ha kell neki valami mindig megtalál, de az én problémáim sosem érdeklik. Ezért megtanultam nem beszélni neki róla. Nem is tud semmiről. Csak kisebb dolgokat akartam neki elmondani, de az sem nagyon érdekelte. Témát váltott és elkezdett beszélni az eget rengető problémájáról. Ami olyan volt például, hogy az anyja mennyire „szenyó”, hogy nem vesz meg neki valamit, vagy éppen sírt, hogy nem hívta vissza egy fiú. Igen tényleg nagyon rossz dolgok.
- Hé. Minden oké? – hallottam meg egy hangot, az ablak felől. Ben. Csodás. Mindig a legrosszabbkor jön. Az ágyon fekszek körülöttem egy csomó elhasznált zsepi és valószínűleg a sok sírástól fel van dagadva a szemem. A hajam meg tök kócos. Na mindegy. Azt hiszem vége a még el nem kezdődött kapcsolatomnak. Nem is baj.
- Pe-ee-rsze. – válaszoltam szaggatottan.
- Nem úgy nézel ki. Elég rosszul festesz.
- Kösz. – sziszegtem.
- Jó. Nem úgy értettem. – bentebb jött és leült velem szembe. – Elmondod mi a baj?
- Nem. – ráztam meg a fejem, majd újra kitört belőlem a sírás. Nem elég, hogy így lát, a bőgéssel még jobban elijesztem.
- Ssshhh. – magához húzott és elkezdte simogatni a fejem.
- Itthon van apám. El kell menned. – mondtam. Le akartam rázni.
- Remek. Akkor majd bemutatkozok neki.
- Ben. Menj el. – suttogtam a nyakába.
- Nem foglak így itt hagyni. – szorított még jobban magához.
- Khm-khm. – hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot. Lassan felemeltem a fejem és láttam, hogy Ben háta mögött apa áll. Amikor eljutott Ben tudatáig, hogy valaki áll mögöttünk azonnal elengedett. Hátrafordult, majd mikor látta, hogy valószínűleg az apám felpattant. Követtem.
- Jó estét Uram. Ben Johnson. – nyújtotta a kezét apa felé, de ő nem viszonozta. Elég kínos.
- Mit akarsz a lányomtól? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Uram. Én a lánya barátja vagyok. – kezdte elég bizonytalanul. De a barátomként mutatkozott be, miután sírni látott. Egy pont Johnsonnak.
- Nem azt kérdeztem, hogy ki vagy, hanem, hogy mit akarsz? – mondta elég katonásan.
- Apa. Ez nem tartozik rád. – kezdtem bele én is a vitába.
- Már hogyne tartozna? A lányom vagy, és meg kell hogy védjelek.
- Bezzeg ez az év többi részében nem érdekel ugye? – nevette fel kínosan és a hajamba túrtam.
- Ne kezd ezt megint. Főleg ne egy idegen előtt.
- Na jó, hagyjuk az egészet. Minek jöttél fel? Kitalálom, nem sokára érkezik a legújabb barátnőd.
- Ezt fogalmam sincs honnan tudod, de igen. És kérlek….
- Legyek kedves. – vágtam a szavába. – Tudom. Most pedig leléphetsz.
- Csak a fiatalember után. Amúgy is hogy jöttél be? Az ablakon keresztül? Rácsot kell rá szereltetnem.
- Apa hagyj már. Nem mindegy? Úgyis megdugott már a fél város. Nem mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb?
- Hogy beszélhetsz így? Az én lányom! – sopánkodott, mint egy vénasszony. Néha megkérdőjelezem heteróságát.
- Csak az igazságot mondom.
- Na jó. Holnap elmész szépen Candicel egy AIDS vizsgálatra és tényleg szereltetek az ablakodra egy rácsot.
- Tök mindegy. – vontam meg a vállam. – Csak Bennek a hobbija az ablakon jönni. A többi mindig az ajtón jön.  Amikor ugye nem vagy itthon. – mosolyodtam el gúnyosan.
- Én ezt nem hallgatom tovább! Elmész holnap az orvoshoz és nincs apelláta.
- Ha tudná apád, hogy szűz vagy. – nevetett fel Ben, amikor kilépett az apám.
- Mi? – kaptam oda a fejem. – Ezt honnan tudod?
- Megérzés. – vonta meg a vállát, majd közelebb lépett és megcsókolt. – Sokkal visszafogottabb vagy annál, amilyet mutatsz. – adott „magyarázatot” amikor elváltunk. Megvontam a vállam és visszahúztam egy hosszabb csókra.
- Itt maradsz vacsira? – kérdeztem hirtelen, magamat is meglepve.
- Azt hittem azt akarod, hogy elmenjek. – ráncolta a szemöldökét.
- Úgy volt. De ha már kibírtad a sírás utáni külsőmet és az apámat is, akkor megengedem, hogy maradj vacsorára. – húztam ki magam.
- Roppant nagy lelkű vagy. – nevetett fel. – De a külsőddel nincs semmi baj. –közelebb lépett. – Így is
gyönyörű vagy. – mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-  Na jó. Van egy ajánlatom! – kezdtem. – Ha kibírod a vacsorát, akkor kérhetsz akármit.
- Akármit? – mosolygott.
- Amennyiben nem sérti a jogaim, igen. – bólintottam nyomatékosítva.
- Benne vagyok. – nyújtotta ki a kezét, amit meg is ráztam, majd elindultunk lefele és kíváncsian vártuk, hogy ezúttal kit szedett össze az apám. 

Third

Reggel arra ébredtem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Lassan leballagtam a lépcsőn és kitártam az ajtót.
- Reggelt. Mindjárt elkésünk. – köszöntött a barátnőm.
- Mindjárt kész vagyok. – mondtam még mindig félkómásan.
- Az jó lenne, mert 5 perc van becsöngőig. – na ez talált. Azonnal felébredtem és villámgyorsasággal mostam fogat, öltöztem fel, csináltam reggelit és pakoltam el a cuccom. Cirka 3 perc alatt kész voltam. Most már van 2 percünk, hogy odaérjünk a 10 percre lévő sulihoz. Csodás. Felpattantunk mindketten a biciklinkre és őrült tempóban kezdtünk el tekerni. Becsöngő után 5 perccel értünk oda. Na jó. Vagy elkapnak bennünket a folyosón, vagy a legjobb fej tanár vár minket az osztályba. Nos. Az utóbbi történt. Egyszerűen benyitottunk.
- Sziasztok lányok. Merre jártatok?
- Jó reggelt. Bocsánat, elaludtam. – védtem meg magunkat.
- Semmi baj. Üljetek le.
Nem hiába ő a legnépszerűbb tanár. Sosem csinál nagy ügyet egy kis késésből. Az óra és a nap is elég gyorsan eltelt. Azt vettük észre, hogy kifelé megyünk a suliból. Rengeteg házit kaptunk, ami engem érdekelt de a barátnőmet nem.
- Biztos nem jössz el? Tuti jó buli lesz.
- Kösz nem. Házit kell írnom.
- Naa. Jó fejek a srácok és bowlingozni is szeretsz.
- Sajnálom, ma nem.
- De nélküled nem tudok bepasizni. – kérlelt.
- És mi lesz Joeval? – nevettem fel.
- Rájöttem, hogy nem tudom a számát… És valahogy én is elfelejtettem megadni, amikor éppen…
- Jó nem akarom hallani. – szakítottam félbe még mindig nevetve.
- Na gyere mááár!
- Ma nem Ivett, bocsi. – nem csak azért, mert sok a tanulni valónk, hanem nem ültethettem fel Bent sem. De ezt még nem akartam neki elárulni. Sikerült leráznom és a park felé vettem az irányt. Leültem egy padra és vártam. Nem sokkal később Ben tűnt fel. Fekete nadrág, világos ing és nyakkendő volt rajta.
- Mégis mi van rajtad? – kérdeztem nevetve amikor odaért hozzám.
- Sulis egyenruha. – vonta meg a vállát. – Kár, hogy nektek nincs, megnéznélek miniszoknyába. – mondta és egy kaján mosoly terült el az arcán.
- Haha. Nem fogsz. Max. rövidnadrágot veszek fel.
- Igen, gondoltam. – sóhajtott fel színpadiasan. – Na gyere meghívlak egy hot-dogra. – mondta és elindult. Egymás mellett sétáltunk, amikor hirtelen a kezem felé nyújtotta a sajátját és ujjainkat összekulcsolta. Elmosolyodtam. A parkban megkerestük az egyetlen hot-dog árust és vettünk két adagot.
- Tudod, mire lennék kíváncsi. – kezdte miközben evett. – Minden pasit lesmárolsz, öm kétszer is, akivel egy buliban találkoztál és felmérgelt?
- Nem. Általában beszoktam nekik húzni. Szerencsés vagy. – mosolyodtam el angyalin. Egyébként ez tényleg igaz. Eddig még csak egy fiúm volt, és rajta kívül két fiúval csókolóztam üvegezés közben. Nem tudom őt mért kaptam le. Lehet, mert idegesített, hogy Ivett megint otthagyott, vagy mert megint rám tört az a végtelenül rossz érzés, hogy egyedül vagyok az egész világban.
- Akkor megtisztelve érzem magam. – zökkentett vissza a gondolkodásomból.
- Úgy is érezheted. – nevettem fel. Miután megettük az ebédünket, újra elindultunk volna, ha nem húz vissza Ben a padra. Egyik kezével átölelte a derekam, a másikkal összekulcsolta az ujjainkat amit a szememmel követtem. Magához húzott, és lágyan megcsókolt. Nos ez nem olyan volt, mint az első csókunk. Ez sokkal érzékibb volt, és egyáltalán nem váratlan. Egyikünknek sem. A tegnapira sem hasonlított, mert azt tudtuk, hogy csak szórakozásból csináljuk. Viszont ebbe most volt egy kis komolyság.
- Mia. Nekem nagyon tetszel. És nem akarom, hogy csak egy kaland legyünk egymásnak. – mondta hirtelen amikor elváltunk.
- De. Én. Erre még nem állok készen. – mondtam zavartan, majd elviharoztam. Otthagytam egyedül a padon, miután megkért gyakorlatilag, hogy legyek a barátnője. De egy ökör vagyok! Nekem is tetszik! De erre akkor sem vagyok kész. Nem akarom, hogy az életembe még egy emberbe csalódjak. Egyszerűen nem bírnám ki. Nem engedhetem, hogy még egy ember belefolyjon az életembe. Haza felé vettem az irányt. Hamar az úti célomhoz értem, mert elég közel van hozzánk a park. Bent leültem az íróasztalomhoz és kitört belőlem a sírás. Miért ilyen szar az életem? Na jó. Inkább nem is törődtem ezzel, egyszerűen a könnyfüggönnyel  a szememen belekezdtem a háziba.
„Nem akartalak elijeszteni.” – jött az SMS Bentől.
„Én pedig sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Nekem is tetszel.” – írtam vissza.
„Akkor mi a baj?”- jött pillanatokon belül az újabb kérdés.
„Sok a házim. Azért rohantam el. J” – egyértelmű, hogy mindketten tudtuk ez kamu.
„Ne már Mia. Kérlek, hagy segítsek. Elég ijedtnek néztél ki.”
„Holnap találkozzunk ugyan ott, ugyan akkor. Szia Ben!” – zártam le. És mivel nem kaptam választ, tudtam, hogy benne van.
Este fürdés után egy szál törölközőben léptem ki, merthogy a legutóbbi tudásom szerint nem tartózkodott senki nálunk. Főleg nem a szobámba.
- Te mégis mit keresel itt? – kerekedtek el a szemeim.
- Hm. Szexi vagy ezzel a vizes hajjal és törölközővel. – bólintott elismerően.
-  Na jó. Menj innen vagy hívom a rendőrséget betör miatt. – mondtam és elkezdtem felrángatni az ágyról.
- Most komolyan kidobsz? El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt megszerezni a címed. A közös ismerősünk Ivettel nem volt hajlandó elkérni a címed, nekem kellett felvennem vele a kapcsolatot. Erre minden lúzernek lehordott, hogy szex közben elaludtam. Amikor az ő volt. De nem szóltam semmit, mert nem adta volna meg a címed. Na az meg egy másik sztori, hogy azt sem tudta ki vagyok és mit akarok. Azt hittem a csajok megbeszélik az ilyen dolgokat. És meg kellett neki ígérnem, hogy idézem: „összehozol egy pasival, aki nem olyan puhapöcs mint te”. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy először a szüleid szobájába másztam fel. – hadarta. Na jó. Ivettel tényleg nehéz, ezért megenyhültem egy kicsit. Sóhajtottam egy nagyot.
- Rendben. Akkor csak a szobám elé menj ki amíg felöltözök. – nyitotta volna a száját, de közbe szóltam. – És egy szót sem.
Kilöktem az ajtón, majd bezártam, hogy biztos ne támadjon kedve bejönni. Kirántottam az első ruhát ami a kezem ügyébe került, ami egy rózsaszín trikó volt és egy fekete rövidnadrág. Megtörölgettem a hajamat is és kifésültem, de nem sokat használt, ugyan úgy tincsekben állt össze a víztől. Úgy nagyjából 10 perc után odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Ben leült törökülésbe és amikor kinyitottam az ajtót hátrazúdult.
- Aú. – kapott a fejéhez.
- Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy neki támaszkodsz az ajtónak. – hajoltam fölé nevetve.
- Azt hittem lesz vagy egy óra, mire végzel… A lányok sokáig készülődnek.
- Hm. Én nem egy átlagos lány vagyok.
- Azt veszem észre. Még csak 3 napja ismerlek és itt fekszek a padlón, te pedig rajtam.
- Mi? – kérdeztem, de addigra már késő volt. Lerántott magára. – Te hülye. – ütöttem meg a fejét nevetve.
- Ne már. Így is fáj. Az is miattad! Azt akarod, hogy feljelentselek testi sértésért?
- Azt akarod, hogy feljelentselek betörésért? – kérdeztem vissza reflexből. Ezt végig gondoltunk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
Megfordultam a földön, hogy egy irányba legyen a testünk, ő pedig magához húzott. A mellkasára feküdtem, ő pedig a hátamat simogatta.
- Elmondod, mi történt? – suttogta.
- Nem szeretném, ha még egy ember elhagyna. – mondtam ki.
- Mi van? – kínosan felnevetett. – Ki hagyott el?
- Mindenki elhagy. De mindegy. – rántottam meg a vállam, amennyire bírtam.
- De Ivett is nagyon jó barátnőd.
- Szerintem úgy ismerkedtünk meg, hogy éppen otthagyott, mert elment egy pasival. Amúgy meg nem tudsz rólunk semmit, úgyhogy ne vitassuk. – mondtam mérgesen, majd felültem.
- Igazad van. De én azt hittem jóban vagytok… - mondta és visszahúzott magához, amit engedtem.
- Nem. De kérlek tényleg hagyjuk.
- Jól van. De mit mond a kisasszony lehetek az udvarlója? – hülyéskedett.
- Ha még egyszer azt mondod udvarló, nem. – nevettem fel. – Amúgy uram, maga is imád így beszélni? – mosolyodtam el.
- Igen hölgyem, a hobbim!
- Ennek igazán örülök. Legalább nem néz lököttnek! – A nevetése alábbhagyott, és rám gördült. A kezén támaszkodott meg, majd lehajolt és lágyan megcsókolt.
- Egyáltalán nem nézlek hülyének. – mondta mosolyogva amikor elváltunk. Újra felvettük azt a helyzetet amiben az előbb feküdtünk és beszélgettünk még egy kicsit. Kis idő múlva azonban csipogott a telefonja. Tudom, hogy illetlenség elolvasni más üzenetét, de pont úgy tartotta, hogy lássam.
„Kellesz. Gyere haza. Lin.”
- Azt hiszem mennem kell. – kezdett feltápászkodni. Szóval Lin. Vajon a csaja lehet?
- Rendben. – álltam fel én is.
- Szia. – nyomott egy puszit a számra, majd eltűnt. Befeküdtem az ágyba, és elalvásig azon gondolkodtam, hogy vajon érdemes volt-e beengedni még egy embert az életembe. 

Second

Másnap reggel elég nehézkes volt a felkelés, de muszáj volt ki kelnem az ágyból. Ahogy megpillantottam az órát, láttam, hogy már nem is olyan reggel van. 11 óra. Akkor tényleg ideje lesz megkeresnem Ivettet. Vajon otthon keressem, vagy még a bulihelyszínen? Mindegy. Először felöltöztem, bekaptam valamit, majd elindultam hozzájuk.

- Jó napot! Ivett itthon van? – kérdeztem amikor kinyitotta, az anyukája az ajtót.
- Szia Mia. Igen, de még alszik. De nyugodtan gyere be. – tessékelt be, amit el is fogadtam. – Menj fel a szobájába nyugodtan. Akár fel is ébresztheted, mert már ideje lenne felkelnie. – csak bólintottam egyet és felsiettem. Elkezdtem költögetni a barátnőm.
- Ivett. Ivett Ébredj már!
- Ha? – horkant fel.
- Ivett! Ébredj már!
- Hagyj aludni. – mondta rekedten.
- Meséld már el mi volt tegnap.
- Ajj. – mondta mérgesen majd felült. – Szóval tudod volt a Joe… Valahogy összegabalyodtunk, elkezdtünk smárolni, majd megtörtént aminek kellett. Nagyon jó volt, bár felére nem emlékszek. De azt hiszem szerelmes vagyok. – nézett csillogó szemekkel.
- Megint? – kérdeztem unottan, mire hozzám vágott egy párnát. Köztudott, hogy Ivett minden pasiba beleszeret, akivel lefekszik. És abból jó pár volt már.
- Na jó. És a te estéd, hogy alakult?
- Nagyon jól, miután otthagytál már megint egy pasi miatt..
- Jaj csajszi. Nagyon sajnálom. De tudod, hogy sokat ittam, és nagyon megtetszett Joe. – persze mindig ez van…
- Tudom. – legyintettem. – Nem lényeg.
- Na jó. Akkor szent a béke. Alszok. Te meg menj haza házit írni, vagy amit szoktál. – mondta és lefeküdt aludni. Hát igen. engem érdekel, mi lesz a jövőmmel, őt meg nem. Hallgattam rá, és hazafele indultam házit írni. Útközben beugrottam a kedvenc pékségembe.
- Szia, egy csoki.. – mondtam volna, de közben felnéztem.
- Szia. – mosolygott elégedetten.
- Te itt dolgozol? – ráncoltam a szemöldököm.
- Itt dolgozom vasárnaponként. – bólintott.
- Minek? – szaladt fel a szemöldököm.
- Hogy legyen pénzem? – kérdezett vissza.
- Na jó. Ezentúl nem fogok idejárni. – nevettem kínosan.
- A tegnapi incidens miatt? – mosolyodott el.
- Ja. Az elég gáz volt. És amúgy is kibírhatatlan vagy.
- Én vagyok kibírhatatlan? – most neki szaladt fel a szemöldöke.
- Mert ki? – támaszkodtam vele szembe az asztalra. Most úgy néztünk ki mint aki egymásra támad valamelyik pilalantba.
- Mondjuk te… - nézett mélyen a szemembe.
- Miért is?
- Amiért nem akarsz megint megcsókolni?
- Ki mondta, hogy nem akarlak. – mosolyodtam el.
- Liaaa. Lelépek. – ordította be, majd kitette a pultra a zárva táblát, úgy, hogy még mindig tartotta a szemkontaktust, majd megfogta a kezem és kivezetett a hátsó udvarba. Ott az épület falának döntött, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Már másodjára csókolózunk és még mindig nem tudom a neved. – mondta mosolyogva amikor elváltunk egy kicsit, levegőhiány miatt.
- Ugye, nekem milyen szerencsém van, hogy egy pékségnél is kell névtáblát viselni? – utaltam a mellkasán lévő Ben feliratra.
- Ez nem ér. – rázta meg a fejét, és újra lecsapott a számra.
- Ben kérhetném, hogy ne munkaidőben szórakozz a barátnőddel?
- Öm. Ő nem a barátnőm… - mondta zavartan.
- Ez esetben még rosszabb! Azonnal gyere dolgozni! – parancsolt rá, gondolom a főnöke.
- Mindjárt megyek. Csak egy pillanat. – Lia végül bement. – Jól van Mia, látod mennem kell. – mosolyodott el ravaszon.
- Hogy szólítottál? – ráncoltam a szemöldököm.
- Miának, ez a neved nem? Mia Gomez.
- De..de honnan tudod? – makogtam.
- Megtudtam Ivettől.
- De nem is ismeritek egymást.  – mondtam zavartan.
- Nem nagyon. De van egy közös ismerősünk.
- Jó. Viszont akkor még te is tartozol a vezetékneveddel.
- Johnson. Látod én elmondom. – mosolygott még jobban.
- Na jó Johnson. Viszont kérném azt a csokis crossainom és hagy menjek. – indultam befelé.
- Várj. – elkapta a csuklóm, visszarántott és újra megcsókolt. – szeretnéd, hogy a számod is kinyomozzam, vagy azt megadod. – mondta mikor elváltunk. Mosolyogva megforgattam a szemem és felé nyújtottam a kezem. Ő ide adta a telefonját én pedig beleírtam a számom. Megkaptam a croassinom és elindultam haza. Otthon pedig csak tanulnom estig. Lefekvés előtt még kaptam egy SMS-t.
„Holnap suli után találkozzunk a parkban. Ben xoxo.”
Mosollyal az arcomon aludtam el.

First

Már megint itt vagyok egyedül egy embertelen buliba. A barátnőm természetesen itt hagyott, hogy egy pasival kufircolhasson. Egyébként Mia Gomez vagyok. 16 éves vagyok és a helyi suliba járok. Mivel nem látom még nyomát sem, hogy a barátnőm Ivett, egyhamar végezne a pasival, kimegyek a ház elé. Az udvaron áthaladva egy csomó részeg és beszívott alakot láttam. Nem iszom és nem drogozom. Egyetlen rossz szokásom, mégpedig, hogy cigizek. De azt is azért, hogy valami lenyugtasson. Kilépve láttam, hogy a kapu egyik oldalon éppen egy srác gyújt rá, ezért a másik oldalra álltam.
- Mi van meguntad a bulit? – szólított meg. A hangján nem hallatszott, hogy be lenne rúgva.
- Nem. Csak elvonási tüneteim vannak. – kamuztam. Nem szokott az lenni, mert én nem függök semmitől. Csak ha ideges vagyok akkor szoktam rágyújtani. Úgy kétnaponta.
- Tudom ki vagy. A barátnőd Ivett. Egyszer kikezdett velem egy buliba. De bealudt még a kanapén.
- Ja emlékszem, mesélt valami balfékről, aki bár jól nézett ki, annyira untatta, hogy bealudt. – nem volt sok hely közöttünk ezért egy lépéssel ott termett előttem. A két kezét a hátam mögötti falra tette.
- Akarod tudni, mennyire nem vagyok unalmas? – suttogta mélyen a szemembe nézve.
- Kösz, de nem. Nem bukom a szépfiúkra. – mondtam, majd megfogtam a kezét, lerántottam, és arrébb sétáltam.
- Hé. Azt hiszed, hogy csak ennyivel lepattinthatsz? Nem vagyok egy beképzelt szépfiú! – jött utánam.
- Na jó. Le akarsz fektetni? – kérdeztem rá. Felnevetett.
-  Téged nem.
- Sajnálom, Ivett nem ér most rá pillanatnyilag. Más elfoglaltságot talált. Vagy inkább mással talált elfoglaltságot.
- Félre értesz. Nem akarok lefeküdni senkivel. Egy cigi és egy fuvar kéne. – mondta.
- Oh. Hát azzal sem szolgálhatok, mert Ivettnél vannak a kulcsok. Ami azt jelenti, hogy én gyalog megyek. Természetesen sosem gondol rám… – motyogtam elég elkeseredetten. – Neki is csak arra vagyok jó, hogy ide kísérgessem meg oda… állandóan kihasznál ő is. – motyogtam még mindig, úgy, hogy észre sem vettem magam. Na jó azt hiszem a füves cigi szaga eléggé megártott.
- Most már erősen gondolkodom rajta, hogy pofátlanul megkérdezzem, hogy a cigivel mi lesz. – mondta a srác mosolyogva, mire én is halványan elmosolyodtam. – Jól vagy? – váltott komolyra.
- Khm. – köszörültem meg a torkom. Mindig ezt csinálom, ha valami ilyesmi marhaságot kérdeznek. – Ez nem tartozik rád. – összeráncolta a szemöldökét.
- Ez egy egyszerű kérdés volt. Általában erre mindig azt válaszolják, hogy jól, még ha nem is igaz….
- Bocs. Azt hittem az igazságot akartad. Ez esetben. Kitűnően, köszönöm. És te?
- Rosszul. Azon gondolkodom, hogy vajon füves cigi nélkül is hazatudlak-e kísérni, vagy nem bírlak ki és inkább szívjak el egyet-kettőt.
- Várjunk lemaradtam! Kibeszélt itt hazakísérésről ?
- Ilyen ittas állapotban nem engedhetlek haza. – felhúztam a szemöldököm.
- Nem ittam.
- Egy buliban vagyunk, itt mindenki iszik.
- Na jó. – válaszoltam mérgesen, majd a következő pillanatban megragadtam a gallérjánál fogva, és megcsókoltam. Ő először meglepődött, de utána az egyik kezét az arcomra, a másikat pedig a derekamra tette, majd neki lökött a falnak, és egyre vadabbul csókolt. Egyébként én sem éreztem rajta, semmilyen alkohol vagy fű szagot, ami azt jelenti, hogy teljesen magánál volt, és hol emlékezni fog rám. Jujj. Már csak abban reménykedem, hogy nem egy suliba járunk. Egyébként nagyon élveztem a csókot. Hirtelen olyan volt, mintha nem is a Földön lennénk. De mint miden jó ez is véget ért. Az ölelésből nem engedett továbbra sem a fiú. Mikor sikerült magunkhoz térnünk ő szólalt meg előbb.
- Ilyen rossz lány vagy? Még a nevemet sem tudod, de lesmárolsz?
- Ugyan már. Mentem én már tovább is egy pasival ismeretség nélkül…
- Ez esetben akkor még egy hazakísérés is belefér. – megforgattam a szemeim és elindultam.
- Be akarsz törni hozzánk vagy mi?
- Ja. Ha ennyire jól csókolsz, akkor az anyád még jobb lehet… - gúnyosan elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. – Akkor elárulod a neved, vagy azt mondjam hétfőn a haverjaimnak, hogy egy névtelen lányt dugtam meg? Mert remélem tudod, hogy úgyis azt mondom…
- Kérdezd meg Ivettől. – mosolyogtam rá gonoszul. Tudnám ha ismernék egymást. Nincs meg neki a telefonszáma.
- Rendben. Megfogom.
Nem sokkal később megálltam egy ház előtt, és azt mondtam ott lakok. Nem akartam, hogy tudja melyik villában lakom valójában. Gyorsan elköszöntem, megvártam míg elmegy, majd tényleg elindultam haza. Apa természetesen nem volt otthon, így lefürödtem és bezuhantam az ágyba. 

Sziasztok! Belekezdtem egy új összefüggő történetbe, amit most szeretnék veletek megosztani. Ajánló: Az élet néha változékony. Egyszer fent, egyszer lent. De mi van azzal aki csak a lenti dolgokat ismeri? Állandóan csak a rossz és balszerencse övezi. Nos Mia Gomez pont ilyen. Míg nem jön egy ismeretlen srác, aki talán bevezeti a boldogság titkaiba.

Negyedik: 



 Otthon voltam a családom körébe, amikor a feleségem kidobta a kedvenc ételem maradékát, amit vacsorára szerettem volna megenni. Nagyon dühös lettem rá. Nem mondtam semmit. Megkértem, hogy készítsen nekem valami mást vacsorára. Örömmel kiment a konyhába és készített nekem pár szendvicset. A dühöm elszállt, ahogy néztem mekkora örömmel készít nekem vacsorát. A nagyobbik gyerekem odajött hozzám, amíg ettem.
- Hé fater. Kellene pénz.
- Megint? Mire?
- Hát… Tudod, csak a szokásos.
- Alkoholra, mint a múltkor? A te érdekedben nem kapsz. Elmehetsz, de nem kapsz pénzt.
Mondtam, mire a fiam olyan szavakat használt rám, amit az ő idejébe én nem tettem volna meg az én apámmal. Dühös lettem. Magamban mérgelődtem. Nyugodt hangon felküldtem a szobájába és megtiltottam, hogy menjen bárhova is. Mire még csúnyább dolgokat mondott rólam. Úgy tettem, mintha nem foglalkoznék vele, miközben belülről majd szétrobbantam. Bekapcsoltam a tv-t. A kedvenc műsorom ment. Gondoltam ezt végre megnézhetem nyugalomba. A kisfiam, aki nem rég töltötte be az 5. évét, úgy gondolta, hogy most kér meg, hogy játsszak vele. Nemet mondtam. Nem kezdett el sírni, de ott maradt mellettem és játszott. Hangosan zajongott. Láttam, hogy néha-néha vágyakozva nézett rám, de türelmesen várt. Nem hallottam semmit a műsorból, mert olyan hangosan játszott. Mérges lettem. Kikapcsoltam a tv-t és kényszeredetten odaültem mellé. Felragyogott a kisfiam arca és hálásan nézett rám. Ebben a pillanatban eltűnt minden dühöm, mert rájöttem, hogy ez az arckifejezés többet jelent minden buta kis műsornál. Ha a dühömnek adtam volna utat, nem így végződött volna a napom. Veszekedéssel telt volna meg a házam. Talán még meg is ütöttem volna valakit, erősebb vagyok mindhármunknál. Ha úgy tennék, hogy a dühömet választom az életem keserű lenne. Ezért próbálom minél többször a higgadtságot, a kedvességet és a nyugalmat választani. 

Harmadik: 







 Mindennap eldöntöm, hogy most Istennek tetszően fogok élni. Eldöntöm, hogy nem fogok csúnyán beszélni, hazudni, másokat kritizálni. Reggel kinyitom a szemem és arra gondolok, hogy mit vegyek fel. Valami csinosat fogok választani, mert Réka, a gazda, osztálytársnőm mindig drága és csinos ruhákban van. Féltékeny vagyok. Hopp. Első bűn. Féltékenység. Felöltözök és lemegyek a konyhába, ahol a családom már reggelizik. Én már befejeztem a reggelit. Egy szelet palacsintám maradt. A kishúgom megkérdezi megeheti-e. Azt válaszolom, hogy nem. Az az enyém. Hopp. Második bűn. Irígység. Kilépek az utcára és elindulok a suliba. Útközben egy kocsi lecsapott a tegnapi esőmaradvánnyal. Elkáromkodom magam és csúnya szavakkal illettem a sofőrt. Hopp. Harmadik bűn. Káromkodás. Folytatom az utamat. Hamarosan beérek az iskolába, ahol már várnak a barátnőim. Éppen valamiről nagyon beszélgetnek. Amikor közelebb érek hallom, hogy nem valamiről, hanem valakiről beszélnek. Csatlakozom hozzájuk és megvitatjuk, hogy mennyire ízléstelenül rövid Lili új szoknyája. Hopp. Negyedik bűn. Második kritizálása. A nap folyamán, az összes órámon részt vettem. Matek órán észrevettem, hogy lett volna házi feladatom, de nem végeztem el. Gyorsan agyaltam, hogy mit mondjak a tanárnak. Azt mondtam, hogy a szüleim elutaztak a hétvégén, a kishúgom pedig nem érezte jól magát, ezért rávigyáztam. Hopp. Ötödik bűn. Hazugság. A nap végén az ágyban a bűneimet számolgattam. Hirtelen csak 5 bűnt tudtam összeszámolni, amit úgy követtem el, hogy azt természetesnek vettem. Holott reggel eldöntöttem, hogy Istennek tetszően fogom élni. Nem sikerült. Este, amikor imádkoztam Istenhez, minden bűnömért egyenként bocsánatot kértem. De tudom, hogy van még, ami még csak eszembe sem jutott. Ennek ellenére érzem, ahogy az Isteni szeretet eláraszt  és megbocsájt. Elkövethetünk akármekkora és akármennyi bűnt Isten mindig megbocsájt és visszafogad. Annyi a dolgod, hogy összeszámolod a „hoppokat” és megbánod őszintén.