Second
Másnap reggel elég nehézkes volt a felkelés, de muszáj volt ki kelnem az ágyból. Ahogy megpillantottam az órát, láttam, hogy már nem is olyan reggel van. 11 óra. Akkor tényleg ideje lesz megkeresnem Ivettet. Vajon otthon keressem, vagy még a bulihelyszínen? Mindegy. Először felöltöztem, bekaptam valamit, majd elindultam hozzájuk.
- Jó napot! Ivett itthon van? – kérdeztem amikor kinyitotta, az anyukája az
ajtót.
- Szia Mia. Igen, de még alszik. De nyugodtan gyere be. – tessékelt be, amit el is fogadtam. – Menj fel a szobájába nyugodtan. Akár fel is ébresztheted, mert már ideje lenne felkelnie. – csak bólintottam egyet és felsiettem. Elkezdtem költögetni a barátnőm.
- Ivett. Ivett Ébredj már!
- Ha? – horkant fel.
- Ivett! Ébredj már!
- Hagyj aludni. – mondta rekedten.
- Meséld már el mi volt tegnap.
- Ajj. – mondta mérgesen majd felült. – Szóval tudod volt a Joe… Valahogy összegabalyodtunk, elkezdtünk smárolni, majd megtörtént aminek kellett. Nagyon jó volt, bár felére nem emlékszek. De azt hiszem szerelmes vagyok. – nézett csillogó szemekkel.
- Megint? – kérdeztem unottan, mire hozzám vágott egy párnát. Köztudott, hogy Ivett minden pasiba beleszeret, akivel lefekszik. És abból jó pár volt már.
- Na jó. És a te estéd, hogy alakult?
- Nagyon jól, miután otthagytál már megint egy pasi miatt..
- Jaj csajszi. Nagyon sajnálom. De tudod, hogy sokat ittam, és nagyon megtetszett Joe. – persze mindig ez van…
- Tudom. – legyintettem. – Nem lényeg.
- Na jó. Akkor szent a béke. Alszok. Te meg menj haza házit írni, vagy amit szoktál. – mondta és lefeküdt aludni. Hát igen. engem érdekel, mi lesz a jövőmmel, őt meg nem. Hallgattam rá, és hazafele indultam házit írni. Útközben beugrottam a kedvenc pékségembe.
- Szia, egy csoki.. – mondtam volna, de közben felnéztem.
- Szia. – mosolygott elégedetten.
- Te itt dolgozol? – ráncoltam a szemöldököm.
- Itt dolgozom vasárnaponként. – bólintott.
- Minek? – szaladt fel a szemöldököm.
- Hogy legyen pénzem? – kérdezett vissza.
- Na jó. Ezentúl nem fogok idejárni. – nevettem kínosan.
- A tegnapi incidens miatt? – mosolyodott el.
- Ja. Az elég gáz volt. És amúgy is kibírhatatlan vagy.
- Én vagyok kibírhatatlan? – most neki szaladt fel a szemöldöke.
- Mert ki? – támaszkodtam vele szembe az asztalra. Most úgy néztünk ki mint aki egymásra támad valamelyik pilalantba.
- Mondjuk te… - nézett mélyen a szemembe.
- Miért is?
- Amiért nem akarsz megint megcsókolni?
- Ki mondta, hogy nem akarlak. – mosolyodtam el.
- Liaaa. Lelépek. – ordította be, majd kitette a pultra a zárva táblát, úgy, hogy még mindig tartotta a szemkontaktust, majd megfogta a kezem és kivezetett a hátsó udvarba. Ott az épület falának döntött, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Már másodjára csókolózunk és még mindig nem tudom a neved. – mondta mosolyogva amikor elváltunk egy kicsit, levegőhiány miatt.
- Ugye, nekem milyen szerencsém van, hogy egy pékségnél is kell névtáblát viselni? – utaltam a mellkasán lévő Ben feliratra.
- Ez nem ér. – rázta meg a fejét, és újra lecsapott a számra.
- Ben kérhetném, hogy ne munkaidőben szórakozz a barátnőddel?
- Öm. Ő nem a barátnőm… - mondta zavartan.
- Ez esetben még rosszabb! Azonnal gyere dolgozni! – parancsolt rá, gondolom a főnöke.
- Mindjárt megyek. Csak egy pillanat. – Lia végül bement. – Jól van Mia, látod mennem kell. – mosolyodott el ravaszon.
- Hogy szólítottál? – ráncoltam a szemöldököm.
- Miának, ez a neved nem? Mia Gomez.
- De..de honnan tudod? – makogtam.
- Megtudtam Ivettől.
- De nem is ismeritek egymást. – mondtam zavartan.
- Nem nagyon. De van egy közös ismerősünk.
- Jó. Viszont akkor még te is tartozol a vezetékneveddel.
- Johnson. Látod én elmondom. – mosolygott még jobban.
- Na jó Johnson. Viszont kérném azt a csokis crossainom és hagy menjek. – indultam befelé.
- Várj. – elkapta a csuklóm, visszarántott és újra megcsókolt. – szeretnéd, hogy a számod is kinyomozzam, vagy azt megadod. – mondta mikor elváltunk. Mosolyogva megforgattam a szemem és felé nyújtottam a kezem. Ő ide adta a telefonját én pedig beleírtam a számom. Megkaptam a croassinom és elindultam haza. Otthon pedig csak tanulnom estig. Lefekvés előtt még kaptam egy SMS-t.
„Holnap suli után találkozzunk a parkban. Ben xoxo.”
Mosollyal az arcomon aludtam el.
- Szia Mia. Igen, de még alszik. De nyugodtan gyere be. – tessékelt be, amit el is fogadtam. – Menj fel a szobájába nyugodtan. Akár fel is ébresztheted, mert már ideje lenne felkelnie. – csak bólintottam egyet és felsiettem. Elkezdtem költögetni a barátnőm.
- Ivett. Ivett Ébredj már!
- Ha? – horkant fel.
- Ivett! Ébredj már!
- Hagyj aludni. – mondta rekedten.
- Meséld már el mi volt tegnap.
- Ajj. – mondta mérgesen majd felült. – Szóval tudod volt a Joe… Valahogy összegabalyodtunk, elkezdtünk smárolni, majd megtörtént aminek kellett. Nagyon jó volt, bár felére nem emlékszek. De azt hiszem szerelmes vagyok. – nézett csillogó szemekkel.
- Megint? – kérdeztem unottan, mire hozzám vágott egy párnát. Köztudott, hogy Ivett minden pasiba beleszeret, akivel lefekszik. És abból jó pár volt már.
- Na jó. És a te estéd, hogy alakult?
- Nagyon jól, miután otthagytál már megint egy pasi miatt..
- Jaj csajszi. Nagyon sajnálom. De tudod, hogy sokat ittam, és nagyon megtetszett Joe. – persze mindig ez van…
- Tudom. – legyintettem. – Nem lényeg.
- Na jó. Akkor szent a béke. Alszok. Te meg menj haza házit írni, vagy amit szoktál. – mondta és lefeküdt aludni. Hát igen. engem érdekel, mi lesz a jövőmmel, őt meg nem. Hallgattam rá, és hazafele indultam házit írni. Útközben beugrottam a kedvenc pékségembe.
- Szia, egy csoki.. – mondtam volna, de közben felnéztem.
- Szia. – mosolygott elégedetten.
- Te itt dolgozol? – ráncoltam a szemöldököm.
- Itt dolgozom vasárnaponként. – bólintott.
- Minek? – szaladt fel a szemöldököm.
- Hogy legyen pénzem? – kérdezett vissza.
- Na jó. Ezentúl nem fogok idejárni. – nevettem kínosan.
- A tegnapi incidens miatt? – mosolyodott el.
- Ja. Az elég gáz volt. És amúgy is kibírhatatlan vagy.
- Én vagyok kibírhatatlan? – most neki szaladt fel a szemöldöke.
- Mert ki? – támaszkodtam vele szembe az asztalra. Most úgy néztünk ki mint aki egymásra támad valamelyik pilalantba.
- Mondjuk te… - nézett mélyen a szemembe.
- Miért is?
- Amiért nem akarsz megint megcsókolni?
- Ki mondta, hogy nem akarlak. – mosolyodtam el.
- Liaaa. Lelépek. – ordította be, majd kitette a pultra a zárva táblát, úgy, hogy még mindig tartotta a szemkontaktust, majd megfogta a kezem és kivezetett a hátsó udvarba. Ott az épület falának döntött, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Már másodjára csókolózunk és még mindig nem tudom a neved. – mondta mosolyogva amikor elváltunk egy kicsit, levegőhiány miatt.
- Ugye, nekem milyen szerencsém van, hogy egy pékségnél is kell névtáblát viselni? – utaltam a mellkasán lévő Ben feliratra.
- Ez nem ér. – rázta meg a fejét, és újra lecsapott a számra.
- Ben kérhetném, hogy ne munkaidőben szórakozz a barátnőddel?
- Öm. Ő nem a barátnőm… - mondta zavartan.
- Ez esetben még rosszabb! Azonnal gyere dolgozni! – parancsolt rá, gondolom a főnöke.
- Mindjárt megyek. Csak egy pillanat. – Lia végül bement. – Jól van Mia, látod mennem kell. – mosolyodott el ravaszon.
- Hogy szólítottál? – ráncoltam a szemöldököm.
- Miának, ez a neved nem? Mia Gomez.
- De..de honnan tudod? – makogtam.
- Megtudtam Ivettől.
- De nem is ismeritek egymást. – mondtam zavartan.
- Nem nagyon. De van egy közös ismerősünk.
- Jó. Viszont akkor még te is tartozol a vezetékneveddel.
- Johnson. Látod én elmondom. – mosolygott még jobban.
- Na jó Johnson. Viszont kérném azt a csokis crossainom és hagy menjek. – indultam befelé.
- Várj. – elkapta a csuklóm, visszarántott és újra megcsókolt. – szeretnéd, hogy a számod is kinyomozzam, vagy azt megadod. – mondta mikor elváltunk. Mosolyogva megforgattam a szemem és felé nyújtottam a kezem. Ő ide adta a telefonját én pedig beleírtam a számom. Megkaptam a croassinom és elindultam haza. Otthon pedig csak tanulnom estig. Lefekvés előtt még kaptam egy SMS-t.
„Holnap suli után találkozzunk a parkban. Ben xoxo.”
Mosollyal az arcomon aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése