First

Már megint itt vagyok egyedül egy embertelen buliba. A barátnőm természetesen itt hagyott, hogy egy pasival kufircolhasson. Egyébként Mia Gomez vagyok. 16 éves vagyok és a helyi suliba járok. Mivel nem látom még nyomát sem, hogy a barátnőm Ivett, egyhamar végezne a pasival, kimegyek a ház elé. Az udvaron áthaladva egy csomó részeg és beszívott alakot láttam. Nem iszom és nem drogozom. Egyetlen rossz szokásom, mégpedig, hogy cigizek. De azt is azért, hogy valami lenyugtasson. Kilépve láttam, hogy a kapu egyik oldalon éppen egy srác gyújt rá, ezért a másik oldalra álltam.
- Mi van meguntad a bulit? – szólított meg. A hangján nem hallatszott, hogy be lenne rúgva.
- Nem. Csak elvonási tüneteim vannak. – kamuztam. Nem szokott az lenni, mert én nem függök semmitől. Csak ha ideges vagyok akkor szoktam rágyújtani. Úgy kétnaponta.
- Tudom ki vagy. A barátnőd Ivett. Egyszer kikezdett velem egy buliba. De bealudt még a kanapén.
- Ja emlékszem, mesélt valami balfékről, aki bár jól nézett ki, annyira untatta, hogy bealudt. – nem volt sok hely közöttünk ezért egy lépéssel ott termett előttem. A két kezét a hátam mögötti falra tette.
- Akarod tudni, mennyire nem vagyok unalmas? – suttogta mélyen a szemembe nézve.
- Kösz, de nem. Nem bukom a szépfiúkra. – mondtam, majd megfogtam a kezét, lerántottam, és arrébb sétáltam.
- Hé. Azt hiszed, hogy csak ennyivel lepattinthatsz? Nem vagyok egy beképzelt szépfiú! – jött utánam.
- Na jó. Le akarsz fektetni? – kérdeztem rá. Felnevetett.
-  Téged nem.
- Sajnálom, Ivett nem ér most rá pillanatnyilag. Más elfoglaltságot talált. Vagy inkább mással talált elfoglaltságot.
- Félre értesz. Nem akarok lefeküdni senkivel. Egy cigi és egy fuvar kéne. – mondta.
- Oh. Hát azzal sem szolgálhatok, mert Ivettnél vannak a kulcsok. Ami azt jelenti, hogy én gyalog megyek. Természetesen sosem gondol rám… – motyogtam elég elkeseredetten. – Neki is csak arra vagyok jó, hogy ide kísérgessem meg oda… állandóan kihasznál ő is. – motyogtam még mindig, úgy, hogy észre sem vettem magam. Na jó azt hiszem a füves cigi szaga eléggé megártott.
- Most már erősen gondolkodom rajta, hogy pofátlanul megkérdezzem, hogy a cigivel mi lesz. – mondta a srác mosolyogva, mire én is halványan elmosolyodtam. – Jól vagy? – váltott komolyra.
- Khm. – köszörültem meg a torkom. Mindig ezt csinálom, ha valami ilyesmi marhaságot kérdeznek. – Ez nem tartozik rád. – összeráncolta a szemöldökét.
- Ez egy egyszerű kérdés volt. Általában erre mindig azt válaszolják, hogy jól, még ha nem is igaz….
- Bocs. Azt hittem az igazságot akartad. Ez esetben. Kitűnően, köszönöm. És te?
- Rosszul. Azon gondolkodom, hogy vajon füves cigi nélkül is hazatudlak-e kísérni, vagy nem bírlak ki és inkább szívjak el egyet-kettőt.
- Várjunk lemaradtam! Kibeszélt itt hazakísérésről ?
- Ilyen ittas állapotban nem engedhetlek haza. – felhúztam a szemöldököm.
- Nem ittam.
- Egy buliban vagyunk, itt mindenki iszik.
- Na jó. – válaszoltam mérgesen, majd a következő pillanatban megragadtam a gallérjánál fogva, és megcsókoltam. Ő először meglepődött, de utána az egyik kezét az arcomra, a másikat pedig a derekamra tette, majd neki lökött a falnak, és egyre vadabbul csókolt. Egyébként én sem éreztem rajta, semmilyen alkohol vagy fű szagot, ami azt jelenti, hogy teljesen magánál volt, és hol emlékezni fog rám. Jujj. Már csak abban reménykedem, hogy nem egy suliba járunk. Egyébként nagyon élveztem a csókot. Hirtelen olyan volt, mintha nem is a Földön lennénk. De mint miden jó ez is véget ért. Az ölelésből nem engedett továbbra sem a fiú. Mikor sikerült magunkhoz térnünk ő szólalt meg előbb.
- Ilyen rossz lány vagy? Még a nevemet sem tudod, de lesmárolsz?
- Ugyan már. Mentem én már tovább is egy pasival ismeretség nélkül…
- Ez esetben akkor még egy hazakísérés is belefér. – megforgattam a szemeim és elindultam.
- Be akarsz törni hozzánk vagy mi?
- Ja. Ha ennyire jól csókolsz, akkor az anyád még jobb lehet… - gúnyosan elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. – Akkor elárulod a neved, vagy azt mondjam hétfőn a haverjaimnak, hogy egy névtelen lányt dugtam meg? Mert remélem tudod, hogy úgyis azt mondom…
- Kérdezd meg Ivettől. – mosolyogtam rá gonoszul. Tudnám ha ismernék egymást. Nincs meg neki a telefonszáma.
- Rendben. Megfogom.
Nem sokkal később megálltam egy ház előtt, és azt mondtam ott lakok. Nem akartam, hogy tudja melyik villában lakom valójában. Gyorsan elköszöntem, megvártam míg elmegy, majd tényleg elindultam haza. Apa természetesen nem volt otthon, így lefürödtem és bezuhantam az ágyba.